A titkos svédpadló rejtélye és más furcsaságok
Van az a nap, amikor minden tökéletesen indul, de aztán jön egy telefonhívás, ami felborít mindent. Így történt meg Péterrel is, aki éppen a reggeli kávéját kevergette a konyhában, amikor egyik régi jóbarátja, Laci, hívta fel. „Szia, van egy kis gond a lakásommal. Tudnál segíteni? Nem akarom részletezni, de elég komoly.” Péter kissé gyanakodva, de kíváncsian indult el Laci lakásához. Mi lehet olyan komoly egy lakásfelújításban? Egy festékfolt a falon? Eltört üvegváza? Az ilyen dolgoknál azért nagyobb kalamajkára készült, de amit ott talált, azt még ő sem gondolta volna...
A belépés a káosz világába
Amikor Péter megérkezett, Laci az ajtóban állt, és kissé zavartan dörzsölte az állát. „Bejössz? Elég... különleges a helyzet” – mondta. Péter belépett, és rögtön rájött, hogy Laci nem viccelt. A nappaliban egyik sarkában egy fiókos komód állt, mintha csak ott felejtették volna, míg a svédpadló groteszkül hullámosodott, mintha szörföztek volna rajta. „Mi történt itt?” – kérdezte Péter elképedve.
Laci sóhajtott, és a konyhába invitálta, ahol az asztalon különböző csempék hevertek, és egyik sem illett a másikhoz. „Azt hittem, a hullámos csempe menő lesz. Láttam egy magazinban, de... nos, talán túl modern.” Péter megpróbálta visszafojtani a nevetését. „Modern? Hát... különleges, az biztos!”
Ahogy Laci és Péter tovább sétáltak a lakásban, Laci a hálószobához vezette barátját. Itt újabb meglepetés várta Pétert. A padlón egy darabka linóleum hevert. „Ez meg mi?” – kérdezte Péter, kissé zavartan.
„Hát, az egész egy félreértés volt. Linóleumot választottam, mert spórolni akartam, de aztán rájöttem, hogy ez nem igazán az én ízlésem. Most pedig itt állunk, és csak nézzük, hogy milyen sokat is vesztettem!” – magyarázta Laci szomorúan. Péter elgondolkodva nézett körbe. „Miért nem választottad inkább a svédpadlót? Az legalább jól mutat, főleg most, hogy a nappali olyan szörfdeszkára emlékeztet.”
A hálószoba falai sem maradtak érintetlenül a kalamajkától. Laci úgy döntött, hogy egy kis rusztikus hangulatot csempész a lakásba, és ezért az olcsó lambéria nyerte el a tetszését, amit a falakra erősített. „Nézd, nem akartam túl sokat költeni a falakra, gondoltam, ez majd feldobja a hangulatot.” Péter közelebb lépett, és megérintette a lambériát. Az ujja alatt a fa egy kicsit mozgott. „Ezt rosszul raktad fel, barátom” – mondta Péter, miközben kissé megbökte a falat, ami azonnal megadta magát, és a lambéria hangos puffanással leesett. Laci csak a fejét fogta. „Tudtam, hogy valami nem stimmel...”
Végül a fürdőszobához értek, ahol Péter újabb sokkhatással szembesült. „És ez?” – kérdezte, amikor meglátta a fürdőszoba padlóját. A csempe itt-ott csálén áll, és úgy nézett ki, mintha valaki direkt döntött volna úgy, hogy kihagy néhány darabot. „Itt meg mi történt?”
„Azt hiszem, kicsit túlvállaltam magam” – ismerte be Laci szégyenkezve. „Az ötleteim túl ambiciózusak voltak, de valahogy a megvalósítással adós maradtam... Azt hittem, később visszajövök és mindent kijavítok. De most úgy tűnik, inkább egy szakembert kellene hívnom.”
Péter bólogatott. „Az biztos. És talán egy belsőépítészt is, hogy ne legyél ilyen kalandvágyó a jövőben.”
Miután mindent átnéztek, és Péter próbálta visszatartani a nevetését, végül mindketten a nappaliban kötöttek ki, ahol a svédpadló továbbra is hullámzott a lábuk alatt. „Hát, Laci, ez az egész olyan, mint egy rossz burleszkfilm díszlete. De legalább tanultál belőle, nem igaz?”
Laci bólintott. „Az biztos. Legközelebb inkább szakemberre bízom a munkát. És talán felhívok egy lakberendezőt is, mert úgy tűnik, hogy a stílusérzékem kicsit... nos, hullámzó.”
